2017. december 7., csütörtök

Yuri!!! on Christmas 1. fejezet

Yuri!!! on Ice karácsonyi egypercesgyűjteményem




1. Ajándék

Viktor Nikiforov úgy gondolta, hogy talán még sosem érezte magát ennyire elveszettnek. Már több mint egy éve együtt voltak Yuurival, és most, hogy karácsonyi ajándékot keresett neki az egyik boltban, nem tudta, mit is kellene igazán vennie. Kétségbeesetten kutatott olyasmi után, amit Yuuri biztosan imádna.

Viktor, nekem már az is elég ajándék, ha nem töröd össze magad a pályán, visszhangoztak párja szavai a fejében, mire elmosolyodott. Ezt azután mondta, hogy a szőke vágódott egyet a pályán a minap.

Viktor felsóhajtott, ahogy tovább sétált a sorok között, és egyre reménytelenebbnek érezte az egész ajándékvásárlást. Mikor már feladni készült, valaki megkocogtatta a vállát, és megfordulva megpillantotta Milát és Sarát.

– Szervusz, szöszi! – köszönt rá a vörös hajú nő. – Mi a helyzet?

– Szia, Mila! Ajándékot nézek Yuurinak. Ti mi járatban erre?

– Vásárolgatunk – felelte Sara, majd belekarolt orosz barátnőjébe. – Tudod, mi a legideálisabb ajándék karácsonyra?

Viktor megrázta a fejét, az olasz pedig közelebb hajolt, s Mila is kíváncsian így tett.

– Óvszer és síkosító.

– Sara!

Mila sikoltva nevetett fel a bolt közepén, Viktor pedig érezte, hogy fülig vörösödik. No, nem mintha nem lett volna gyakori, hogy használják ezeket Yuurival, de nyíltan még sosem beszélt erről senkivel.

– Öhm… Kösz. Azt hiszem – felelte inkább, majd maga mögött hagyta a nevetgélő lányokat.

Tovább nézelődött, majd átment egy másik üzletbe, ahol azonnal megtalálta a megfelelő ajándékot. Megvette, aztán hazasietett. Tudta, hogy Yuuri épp Yakovval gyakorol, így el tudta rejteni az ajándékot.

*

Karácsony napján aztán Viktor gondosan becsomagolta az ajándékot, és az előszobában a fa előtt megállva a háta mögé rejtette, amíg Yuuri zuhanyozott. Mikor a japán kijött, kissé zavartan, enyhén oldalra döntött fejjel nézett rá.

– Viktor, minden rendben? – kérdezte.

– Boldog karácsonyt, Yuuri! – Azzal a szőke közelebb lépett, és átadta az ajándékot Yuurinak.

A japán egy ideig csak pislogott rá, majd lassan kibontotta az ajándékát. Egy kis fekete doboz volt, benne két bőr karkötő, középen fém csat, amelyre valami gravírozva volt. Az egyiken Yuuri neve volt, a másikon Viktoré cirill betűkkel.

Viktor árgus szemekkel figyelte Yuuri reakcióját, s megkönnyebbült, mikor a másik elmosolyodott.

– Ez… nagyon aranyos!

– Tudom, nem az lett az ajándékod, hogy nem töröm össze magam – nevetett Viktor, majd tett egy lépést közelebb –, de igyekeztem valami hasonlóan jót találni.

Yuuri felnevetett, a csuklójára húzta azt a karkötőt, amelyiken Viktor neve volt, majd közelebb húzta magához a szőkét.

Az este további része kellemes és forró hangulatban telt. Felkapcsolták a szobában elhelyezett színes égősort, s hosszú szeretkezés után csak feküdtek az ágyban, mikor Viktor felnevetett.

– Mi az? – kérdezte Yuuri.

– Semmi, csak… Egy hete, mikor ajándékot vettem neked, találkoztam Milával és Sarával.

– Ó, jut eszembe! – A japán a kelleténél kicsit hangosabban kiáltott fel, és a szőke összerezzent. – Én még oda sem adtam a tiedet!

Azzal kipattant az ágyból, a szekrényhez sietett, és kivett belőle egy közepes méretű dobozt, amit aztán átnyújtott Viktornak. Az orosz mohón kibontotta az ajándékát, amiben egy aprócska plüss uszkár volt, és egy könyv, amelyet Viktor már nagyon régóta el akart olvasni.

– Köszönöm! – mondta, majd Yuuri nyakába vetette magát.

– Örülök, hogy tetszik. Jut eszembe, Viktor, mit is akartál mesélni? Találkoztál Milával és Sarával, és aztán?

– Ó, csak Sara elém állt, és közölte, hogy a legjobb karácsonyi ajándék az óvszer és a síkosító lenne.

Yuuri egy kis ideig csak pislogott, majd hangosan felnevetett.

– Nos, örülök, hogy nem amellett döntöttél. Az mindig van itthon.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése