2017. augusztus 11., péntek

Shall we skate? 2 - Szép dolog a kirándulás! ~Első fele~

No, mivel a sztori csak nyúlik, és nyúlik, valamint baromi hosszú lesz, felrakom az első felét. Ugyan itt még nem állt meg a tudomány, de a többi még nincs kész. :) Jó olvasást mindenkinek. ^_^

A YOI szereplőgárda nagyja nyaralni meg Nevadába. Hogy ott mi történik? Nos, legyen a történet titka. :)





Minden Phichit átkozott csoportchatjével kezdődött. Nem csak az ő hibája, hiszen Yuri ötlete volt a dolog. Hogy mi történt? Kicsit pörgessük vissza a szálakat, mégpedig oda, ahol minden elindult. Az átkozott turistakönyvek…

***

YuraYura: Gyerekek…

Vitya: ???

Phichit_Chu: Mondd

LeoLeo: Hmm??

YuraYura: Akartok még egy csapatépítést?

EgoistLilBitch: Hogyne akarnánk

Mila~: Naná :D

CyberKing: benne vagyok bármiben :D

MyAssTheBest;): Lökjed, kicsit Nikiforov

YuraYura: Először is: Chris, kuss. Másodszor: most épp a könyvtárban vagyok (ne kérdezzétek, nem magyarázom el), és a kezembe akadt egy turistakönyv

Sam Winchester: Chris, nem megyünk

MyAssTheBest;): ALEEEEE

Sam Winchester: Emlékezz, mi lett a tavalyi nyaralásból, mikor elmentünk Horvátországba. Majdnem elgázoltál a bérelt terepjáróval egy csapat kínai turistát.

Vitya: EZ KOMOLY??? :’DDDD

MyAssTheBest;): Most nem bérlünk 17 főre terepjárót, bébi

Sam Winchester: Te gyalog is elgázolsz mindenkit

Phichit_Chu: Visítok xDD

EgoistLilBitch: Seung nélkül is?

Eros: Asszem Viktort elvesztettük…

Vitya: Csodálkozol? Először Chris terepjárós sztorija, most meg JJ beszólása :’D

YuraYura: Mindenkit megkérek, hogy kuss, mert mondanám tovább

YuraYura: Sz’al van itt Nevada nekünk

MyAssTheBest;): Megyünk

CyberKing: ne is mondd tovább. Ott tali

YuraYura: …

YuraYura: Gyors volt

Bekka: Te aztán tudod, hogyan építsd a csapatot

YuraYura: <3

Bekka: Szeretlek (:

Phichit_Chu: VALAKI GYORSAN EGY KÉPERNYŐKÉPET

***

Yuuri Viktor vállára dőlve aludt, Yuri pedig egy papírpohárból kávét szürcsölt, de még így is laposakat pislogott a telefonját bámulva. Az út Vegasig durván hosszú volt, a többiek meg egyelőre sehol sem voltak, pedig a legtöbbjüknek már ott kellett volna lennie. És az egészben nem a majdhogynem örökké tartó repülőzés volt a megrázó, vagy az, hogy a csapatból csak ők érkeztek még meg. Nem, nem ez volt, hanem hogy Yakov és Lilia úgy döntöttek, bekapcsolódnak a kirándulásba. No, nem puszta szórakozásból, hanem mert tizennyolc ember (főleg ők!), ha beszabadul Vegasba, ott kő kövön nem marad. Lehet, hogy így sem.

Viktor álmosan szétnézett. Yakov és Lilia sehol nem voltak, pedig Yurival együtt indultak el kávéért. És a fiatal szőke visszaért, de ők nem.

– Na, mizujs? – kelt fel Yuuri, próbálva kidörzsölni az álmosságot a szeméből.

– Semmi egyelőre – sóhajtott Viktor, majd oldalra nézett, és elvigyorodott. – Mégis. Ott jön Chris és Ale.

A svájci ugrálva szaladt oda a szentpétervári kiscsapathoz, és szorosan magához ölelte őket. Yuri hangosan felmordult, majd kibújt a férfi karjai alól, és a néhány másodperc múlva megjelenő Otabek felé sétált, hogy csókot adjon neki. A mögöttük érkező Isa és JJ megtapsolták őket.

– Viktor, hol van Georgi és Mila? Ők nem veletek kellene, hogy legyenek? – kérdezte Alejandro szemöldökráncolva.

– Már a hotelban vannak, becsekkolnak mindenkinek, nekünk meg csak oda kell sétálnunk.

Nemsokára megérkezett Phichit is Seunggillel kézenfogva, mögöttük Celestino lépdelt egy kisebb méretű bőrönddel.

– Szervusztok! – köszönt a már ott lévőknek. – Yuuri, látom, az edződ karban tart!

– Az biztos – kacsintott Viktor, mielőtt a másik felelhetett volna. Celestino elnevette magát, Yuuri zavarba jött, Yuri mordult egyet, Chris pedig adott egy ötöst az orosznak.

– Többiek? – kérdezte Phichit.

– Még nincsenek itt – ült vissza a padra Yuri. – Mármint Mila és Georgi már a szálláson vannak, Yakov és Lilia elvesztek valahol…

– Itt vagyunk – hallatszott egy mély, szigorú hang mögülük. – Csak kimentem cigizni.

– Szóval ők megvannak – folytatta Yuri –, a többiek pedig elvileg gépen.

– Akkor itt lesz mindenki, ugye? – kérdezte Chris.

– Aha – mondta Viktor. – Csak Vegas azért maradjon egybe, gyerekek!

– Ugyan, Viktor – legyintett a svájci –, mégis mi történhetne?

***

Egy órán belül már a hotelben voltak, szerencsére mindannyian ugyanazon az emeleten kaptak szobát, a párok egy helyre kerültek, és eddig minden rendben volt. Viktor kidőlt a hatalmas franciaágyon, Yuuri pedig mosolyogva mászott mellé, összegömbölyödve mellette, mikor telefonja hangosan megszólalt. Megnézte, és egy újabb üzenete volt a csoportbeszélgetésben.


YuraYura: Yakov üzeni, hogy toljátok ide a valagatok

Phichit_Chu: Megyünk. Mondjuk, biztos vagyok benne, hogy nem így fogalmazott…

YuraYura: Csak gyertek, az istenért!


Viktor és Yuuri nevetve másztak ki, s a többiekkel együtt átmentek az edzők szobájába. Ott leültek, és várták, hogy vajon mit akarhatnak.

– Nos, mindannyian felnőttek vagytok már – kezdet Yakov.

– KHM! – krákogott JJ, s Yuri elég közel volt ahhoz, hogy felnyársalja.

– Két húsz éven aluli van közöttetek, nem hiszem, hogy ezen fog múlni a nyaralás, Leroy – mondta Yakov –, sokkal inkább az olyanokon, mint te, Viktor vagy Chris.

A három említett sértődött arcot vágott.

– Ne nézzetek így, a moszkvai ivászat kivel kezdődött? – fordult hátra Mila. – Viktorral és Chrisszel.

– És kb. én szívtam meg – morogta Leo.

– Senki nem erőltette rád – bökte hátba a fiút Chris.

– Elég! – szólt rájuk az orosz edző a kelleténél hangosabban. – Csak annyit akartunk mondani, hogy ha már eljöttünk nyaralni, akkor érezzük jól magunkat, de könyörgöm, ne legyen rendőrség vagy kórház, esetleg – itt Chrisre és Viktorra nézett – detox.

Néhány perc múlva megint mindenki a saját szobájában volt, Viktor és Yuuri épp azon ügyködtek, hogy leszedjék egymásról a ruhákat, mikor valaki kopogtatott. Szemforgatva váltak szét, és az orosz az ajtóhoz sétált.

– Halkabban legyetek! – mondta Yuri.

– Nem csináltunk semmit – vonta fel a szemöldökét Viktor.

– Akkor ki a fene visít?

Egy perc múlva már hárman sétáltak a hosszú folyosón, bekopogva minden szobába. Először Chris és Alejandro lettek megzavarva, s mivel ők is azt állították, bizony nem hangoskodtak, csatlakoztak a felderítéshez. Ezután jött JJ és Isa, s észre sem vették, a végére mindenki kint állt a folyosón, összezavartság csillant a tekintetekben.

– Most megint Sherlockot játszunk, mint Moszkvában, mikor nem tudtuk, ki öntötte ki a wc padlójára a síkosítót? – kérdezte összevont szemöldökkel Alejandro.

– Valahogy meg kell találnunk a hang forrását – mondta komoly hangon Yuri, és néhányan bólintottak. – Engem idegesít, hogy valaki valahol nyögdécsel.

– Akkor nem csak én hallottam – hümmögött Sara. – Látod, Mila, megmondtam, hogy valaki hangoskodik.

– De ha nem mi vagyunk, akkor…

Phichit nem tudta befejezni a mondatát, mert Yuri csendre intette.

– Az utolsó szoba felől jön, ahol…

– …az edzők vannak – fejezte be a szőke monológját Otabek.

Többen prüszkölve nevettek fel, mások elborzadtak, amikor nekik is feltűnt, hogy a hang forrása az a szoba, ahol Yakov, Lilia és Celestino vannak. Yuri sík idegesen indult meg előre, Chris visszafogott röhögéssel követte őt, néhányan maradtak, ahol voltak.

– Yakov! – rontott be a szőke a helyiségbe, és az orosz edző ijedtében majdnem kilöttyintette a sört, amit épp ivott.

– Yurochka, hányszor mondjam még, hogy kopogj? – förmedt rá a férfi.

– Majd kopogok, ha nem pornóztok, bakker!

A három edző egy pillanatig felvont szemöldökkel nézett a fiúra, majd hangos hahotázásba kezdtek. A szőke zavarodottan állt az ajtóban, Chris pedig kíváncsian nézett körbe, és Phichit is ott volt, telefonnal a kezében, hátha sikerül valami szaftos jelenetet lencsevégre kapnia. Sajnos nem így lett. Celestino találta meg először a hangját, könnyeit törölgetve a szeme sarkából.

– Túl hangos a film, fiatalok?

– Eléggé – felelték egyszerre hárman.

– Mi a frászt néztek? – tolakodott most előre Viktor.

– Egy marha régi Jackie Chan filmet – köhintett Yakov.

Chris csalódottan húzta el a száját, majd sarkon fordult, de Viktor és Yuri a biztonság kedvéért azért leellenőrizték, hogy igazat mondanak-e. Tényleg csak egy régi film volt.

Egy perc múlva megint mindannyian a folyosón álltak, a legtöbben megkönnyebbülve.

– Egy hármasban azért reménykedvem – grimaszolt Chris. A pillantás, amivel a többiek illették, megfizethetetlen volt. – De most nem? Milyen vicces lett volna őket úgy látni!

– Nem, nem lett volna az – morogta Guanghong undorral az arcán, és Leo, Otabek és Seung helyeselve bólogattak mögötte.

– Most, hogy ezt is megtudtuk, mehetünk aludni? – ásított Emil, de mielőtt megtudhatta volna a választ, Michele berángatta őket a szobájukba.

***

Éjféltájt volt, mikor Yuuri Viktor szitkozódására ébredt.

– Mi történt? – kérdezte, lassan a könyökére támaszkodva.

– Meg… cseszem Christ – sziszegte az orosz, ahogy visszarakta a telefonját az éjjeliszekrényre. – Körbeküldte mindenkinek a holnapi ütemtervet.

– Ütemtervet? A csoportban?

– Aha.

Yuuri kuncogott, majd közelebb húzódott Viktorhoz. A telefon megint rezgett – a szőke elfelejtette teljesen lenémítani. Az üzenet ezúttal Yuritól jött, s ennyi állt benne:Chris, még egy üzenet az éjszaka közepén, úgy megverlek, hogy anyád se ismer rád. Húzzál aludni!

Nem tudták megállni, felnevettek mindketten, majd Viktor végleg letette a telefont. Reggelig.

***

Valahogy senki sem tudta az okát annak, miért állt mindenki másnap vacsora után útra készen Las Vegas hotelének ajtajában. De ott voltak, s Chris állt legelöl, keze a csípőjén.

– Nos, hölgyek, urak, gyermekek – itt Yuri és Guanghong elfintorodtak –, azt hiszem, ideje kiruccanni!

Még mielőtt bármiféle reakciót mutathattak volna a többiek, Chris megindult, nyomában a ma este kissé anyáskodó Alejandróval, majd az egész bagázzsal.

– Mi is a terved, Christophe Buliszervíz Giacometti? – kérdezte Viktor némi kétséggel a hangjában.

– A nevemben említetted, kékszem kapitány! – nevetett a svájci, majd a furcsa pillantásokkal nem törődve folytatta útját egy bár felé. Legalábbis mindenki ezt feltételezte.  

Nem mentek sokat, épphogy néhány utcányit, majd megálltak egy ajtó előtt, ahol egy magas, napszemüveges fickó szedett belépőket. Az univerzum egyik örök rejtélye maradt, hogy Chrisnél honnét voltak jegyek, de odaadta a férfinak, aki csak bólintott, hogy mehetnek. Egy hatalmas teremben voltak, ami teli volt emberekkel, az egyik oldalon bárpult, a másikon tánctér, a végében pedig egy DJ pult.

– Beka, most megcsillogtathatod tudásod! – mutatott rá Yuri, mire Otabek csak megforgatta a szemét.

– Nos, mindenki – fordult a bagázs felé Chris. Többen zavartan néztek vissza rá. – BULIZZUNK!

És ahogyan Chris ezt kimondta, a parti megkezdődött.

Egy órával később pedig azt sem tudták, mit jelent a határ vagy a kontroll szó. Mila és Sara egy távoli sarokban ültek, és vodkanaranccsal a kezükben smároltak, Viktor pedig a hatodik húzó becherovkát kérte ki a pultostól, bebizonyítva Leónak, Phichitnek, Seunggilnek és Yuurinak, hogy ő már pedig, mint tősgyökeres orosz, bírja a piát. Noha a harmadik körnél már akadt össze a szeme, a többieknek nem volt szívük közölni vele azt az aprócska tényt, hogy nem, ő nagyon nem bírja a piát. Yuuri viszont annál inkább: a negyedik húzónál még semmi baja sem volt. Leónak persze igen.

Chris is ivott, természetesen, és addig erősködött, amíg Alejandro is neki nem látott. Azóta ledöntöttek két sört, egy pohár pezsgőt, valamiféle likőrt, s most ők voltak a táncparkett ördögei. Alejandro kigombolta a rövid ujjú kockás ingjét, s fél kezére ereszkedve lendítette lábát a levegőbe, miközben Chris a pólóját levetve pörgött a fején. Akik körülöttük álltak, mind fütyültek és tapsoltak. Otabek és Yuri nem sokat ittak, épp csak egy kicsit csiccsentettek be, Minami és Guanghong pedig egyáltalán nem voltak részegek. Az egyik asztalnál iszogattak kólát, és beszélték meg, hogy majd valószínűleg nekik kell hazaterelni a társaságot. Erre Yuri frappánsan a birkaterelés szót használta, amin aztán mindannyian nevettek.

Még egy órával később pedig már az ittas brigád abszolúte nem tudott magáról. Viktor a pultra borulva sírt azon, hogy egy-két év múlva talán már nem fog tetszeni Yuurinak, mert „öreg lesz, ősz, és csúnya”. A másik próbálta megnyugtatni, hogy de hát annyira világos a haja, hogy a fehér szálak nem is fognak látszani, de az orosz erre még jobban sírni kezdett. A bárpultos kulturáltan próbálta visszafogni a röhögését.

Phichit és Seunggil a világegyetem nagy kérdéseit boncolgatták, noha egyikük sem tudott többet annál, mint hogy a Föld forog, kering a Nap körül, és nemsoká holnap van. Mila és Sara, valamint Chris és Alejandro most egy lassú dalra táncoltak egymásra borulva. Egyikük sem nagyon állt már a lábán. JJ és Isa csak nevetgéltek egy asztalnál Michele-lel és Emillel. Leo Guanghong ölében feküdt, és sírt, mint Viktor, bár ő azért, mert nem tudta, hogy hívják azt a kis dolgot a cipőfűző végén. Minami és Yuri sírva nevettek, Otabek meg csak vigyorgott rajtuk.

– Nem kellene hazamennünk lassan? Éjfél van, és ahogy elnézem, a legtöbben atomkészek – mondta eztán a kazak.

– Szerintem is össze kéne őket szedni – bólintott Guanghong. – Én vigyázok erre a bolondra.

–MI?! – üvöltött fel Leo, akkora szemekkel nézve párjára, mintha a legnagyobb sértést mondták volna rá. – NEM IS SZERETSZ?

– Menjünk haza! – Yuri letörölte könnyeit, majd felállt, s a többiek is így tettek, noha Leót megtartani kihívás volt. Odasétáltak először a bárpultnál ücsörgő négyeshez.

– Megyünk! – szólt Minami, és Phichit, Yuuri, Viktor és Seunggil úgy néztek rá, mintha nem is angolul beszélt volna.

– He? – Ennyi bukott ki az oroszból.

Ekkor Yuri mellé lépett, és néhány milliméteres távolságból kiabált a fülébe:

– Megyünk haza, te süket! Hát értsed már!

A szőke férfi nagy nehezen felállt, a még megmaradt italát magára borítva.

– Viktor, te, mintha csak rád öntötték volna – röhögött rajta Phichit, majd ő is megkísérelt felkelni a pulttól. Ő még egészen stabil is volt. Seunggil és Yuuri már nem annyira, ugyanis egymásba kapaszkodva borultak be a tömegbe.

A kis csapat most az asztalokhoz ment, hogy összeszedje Isát, JJ-t, Emilt és Michele-t. Ők elsőre felfogták, hogy menni kell, így már csak a táncparkett ördögeit kellett rávenni az indulásra. Mikor megtalálták őket a tömegben, Chris épp kigombolt farmerral ugrált, Alejandro pedig próbálta leállítani.

– Megyünk, tökkelütöttek – kiabálta nekik Yuri.

– Ki vagy te, hogy megmondod? – kérdezett vissza Chris.

– Az anyád pi… – Az orosz fiú vérnyomása az egekben volt. – Gyerünk!

– Chris, állj le most már – karolta át a derekát Alejandro.

Nehezen, de kiverekedték magukat a bárból, és csak a józan (vagy majdnem józan) négyes látta, amint a napszemüveges srác elfordul, hogy ne vegyék észre a kitörni készülő nevetését. Yuri és Otabek mentek elöl, Guanghong és Minami pedig hátul, hogy senki se vesszen el útközben. Sajnos még így sem sikerült vigyázni a teljesen kész társaságra. Negyed óra múlva ugyanis össze-vissza voltak, és volt, aki teljesen eltűnt.

Mila a földön ült, és sírva nevetett azon, hogy Chris és Viktor nincsenek meg, Otabek pedig elindult megkeresni őket. Sara mellette szintén röhögött, és alig kapott levegőt. Alejandro kulturáltan aludt a járda szélén, Leo pedig beszélgetett egy szál fűvel (Guanghong itt már rég letagadta).

– Fenébe is! – szitkozódott Yuri Minami mellett. – Mi az, hogy három húsz éven alulinak kell vigyázni egy csapat részeg felnőttre?

Néhány perc múlva megjelent Chris és Viktor, és mikor Yuuri meglátta őket, a földet kezdte csapkodni a nevetéstől, s hamarosan a többiek is így tettek.

– A fr…fra… fúú, mit nevettek? – kérdezte az orosz.

– Szerintem naaagyon is szexi! – jelentette ki Chris.

A svájci egy szalonba rángatta be Viktort, ahol aztán hosszú, szőke parókát adott rá egy kék koktélruhával, és még a lábát is legyantázta.

– Ebből holnap bitang nagy verekedés lesz! – sikoltotta Mila, könnyei folytak a röhögéstől.

Ami ezután nem volt vicces, hogy fiúk kezdték Viktort körülvenni, és Chris készségesen mutatta be őt Viktoriaként. Az egyik srác a derekát fogdosta, és az orosz, magassarkúval a lábán, egy gyönyörű köríves rúgással küldte el a fenébe. A többiek körülötte tapsoltak.

– Viktor, hogy a jóistenbe nézel ki? – kérdezte Yuuri.

– Az most nem érdekes, Otabek értetek ment, de ha ti itt vagytok, ő hol van? – lépett melléjük Minami.

– Várj, mindjárt megoldom – szólalt meg Yuri, majd köhintett, és elkiabálta magát. – DAVAI!

Otabek a tömegben felemelte a hüvelykujját.

– Nem is tudtam, hogy saját keresési praktikátok van – grimaszolt Guanghong elismerően.

– Seung, nekünk is kell ilyen! – jelentette ki Phichit az alvó Alejandro hátán ülve.

– Chris, amúgy a pasid él még? – kérdezte Viktor, miközben ledobta a magassarkút és a parókát magáról.

– Ha Phichit mozog rajta fel és le, akkor az azt jelenti, hogy lélegzik. – Egy pillanatig mindannyian csöndben álltak, illetve ültek, majd Chris hirtelen odarohant, és lerántotta a thai fiút a párjáról. – Baszki, ugye él még?

– ÚRISTEN, MEGÖLTEM VALAKIT RÉSZEGEN! – kiáltotta Phichit pánikolva, szemében könnyek gyűltek.

– Kuss már, hát meghallja valaki, hívja a zsarukat! – teremtette le Yuri összefont karral.

– Nyugi, van pulzusa – mondta Chris megkönnyebbülve. – Szedjük össze, és támolyogjunk haza.

***

A bárba egy fél óra alatt eljutottak, de ugyanez az út vissza egy órát vett igénybe onnantól, hogy meglettek az elveszettek. Chris egy ponton felpattant egy stoptábla rúdjára, és csinált pár pörgést, amit az arra járó, szintén részeg fiatalok videóra is vettek. Ugyanezzel JJ is megpróbálkozott, de lecsúszott a keze a vasról, és elterült a betonon.

Mikor visszaértek a hotelbe, az előcsarnokban már várt rájuk a három edző. Lilia és Celestino még nem is tűntek olyan idegesnek, de Yakov vörös arcán látszott, hogy a vérnyomása nincs az egészségesnek mondható magasságban.

– Hol a fenében voltatok? – tajtékozta.

– Szerinted? – morogta szarkasztikusan Yuri, hátramutatva a részeg brigádra. Akik nem voltak azok, mind mellette álltak, csakhogy ne vesszenek el a többiek között.

– Ti négyen maradtatok csak olyan állapotban a tizenhétből, hogy hazahozzátok a társaságot? – hüledezett Celestino.

– Amúúúgy – lépett az orosz edző mellé Chris, átkarolva a vállát – nem értem, mit húzod fel magad… hikk… rajta! Aszondtad, mehetünk… hikk… bulizni!

– Igen, te tökkelütött, de azt nem, hogy bejelentés nélkül leléphet mindenki! Te találtad ki, gondolom.

– Ehe.

– Akkor téged terhel a felelősség. Mihelyst vége a nyaralásnak, halálra dolgoztatlak Szentpéterváron! – sziszegte Yakov, majd lefejtette magáról a svájci kezét. Most pedig síri csöndben húzzatok a szobátokba!

– Értem, sz’al azt akarod, hogy meghaljunk – húzta el a száját Viktor, és az edzőt csak az önkontrollja választotta el attól, hogy istenesen nyakon verje.

Mikor az emeletre értek, a józan négyesen és az edzőkön kívül mindenki csak állt és pislogott. Mint kiderült, elfelejtették, melyik szoba kié, és a legtöbbjüknek már nem volt ereje elmászni a sajátjába, így a legelső, vagyis JJ és Isa szobájába dőlt be mindenki. Yakov megkérte Yurit és Otabeket, hogy próbálják csendre inteni a bagázst. Szerencsére mindenki hamar elaludt.

A reggeli ébredés egy élmény volt. Először is, Phichit és Seunggil befoglalták a hatalmas franciaágyat, a lábuk végében pedig Emil terült el, mellette Michele. Mila és Sara kényelmesen aludtak a bolyhos szőnyegen, pulóverükkel takarózva, míg Alejandro és Chris a sarokban foglaltak helyet. Viktor és Yuuri arccal egymásnak dőlve horkoltak a kanapén ülve, s szerencsére még volt hely JJ-nek és Isának rajta. A józan négyes alig aludt az éjszaka, tekintve, hogy a kényelmes helyek mind foglaltak voltak.

Ami mégis felriasztott mindenkit, az JJ hirtelen felpattanása a kanapéról. Izzadt, szemei ki voltak kerekedve.

– Kuss már! – morogta Yuri, majd még jobban odabújt Otabekhez.

– Ó, Sara, olyan sima a lábad – motyogta Mila.

– Ki simogat? – kérdezte álmosan Viktor.

– Mila, hozzá sem érsz a lábamhoz amúgy – nyöszörögte az olasz lány. Egy másodpercnyi csönd után három ember üvöltése volt hallható, s most már az egész bagázs ébren volt.

– ÚRISTEN, ÉN VIKTOR LÁBÁT FOGDO… Állj! – Mila sápadt arccal, karikás szemmel ült fel, nem törődve a durva hányingerével. – Mi a fenéért ilyen sima a lábad?

– Tegnap Chris leborotválta neki – közölte Guanghong az egyik sarokból.

– MI?! – sikoltotta az orosz, majd felpattant volna, de durva szédülésének köszönhetően rögtön összeesett, és két percig csöndben harcolt az ellen, hogy az előző esti pia visszaforduljon.

– Miva’ Chrisszel? – ült fel az említett sarokban, mellette Alejandro nyögött egyet.

– Te leborotváltad a lábam?

– Viktor, drága, egyelőre azt se tudom, hol vagyok, nemhogy mit csináltam tegnap éjszaka!

JJ annyira röhögött, hogy előre bukott, és leesett a kanapéról. Seunggil sem járt jobban, bár ő csak a hátára akart fordulni, de nem vette észre, hogy így is az ágy szélén van. Phichit erőtlenül kinevette.

– Mindenki ebben a szobában aludt amúgy? – kérdezte Sara. – Kié ez egyáltalán?

– JJ-éké – felelte Yuri. – És igen, az egész csapat ide dőlt be.

Hirtelen elcsendesült mindenki, aztán Alejandro fénysebességgel pattant fel a padlóról, hogy a fürdőbe szaladjon, s beleütközzön az épp kitámolygó Leóba. Hangos csattanás hallatszott, ahogy bevágta maga mögött az ajtót, s a többi hangra a kis csapat csak fintorgott.

– Valaki meg tudja mondani, mi a tökömért aludtam a kádban? – morogta az amerikai fiú.

– Nem, de én nagyon büszke vagyok rád, Leo – nevetett Guanghong, hangjában szeretet csengett, majd felállt, s magához ölelte a másikat.

– Miért, mit csináltam?

– Nos, az ölembe dőlve sírtál azon, hogy fogalmad sincs, hogy hívják a cipőfűző végén a műanyag dolgot, aztán kint leálltál beszélgetni egy szál fűvel, végül pedig a kádban aludtál.

– Jézus…

Viktor és Chris vinnyogtak a nevetéstől, aztán egyszerre kiabáltak be a még mindig szenvedő Alejandro után, hogy siessen kicsit, ha nem akar vodkát és egyéb mást a hátára.

– Ja, Chris – kezdte óvatosan Viktor, nehogy a beszéd miatt a pia úgy döntsön, hogy visszatér közéjük –, miért is van leborotválva a lábam?

– Még mindig nem tudom.

– Mi tudjuk, ha érdekel – prüszkölt Guanghong és Yuri egyszerre.

– Mondjátok.

– Csajnak lettél öltöztetve.

– Mi a…? Chris, az isten áldjon meg egy vagon tehénnel!

– Kék koktélruha volt rajtad szőke parókával és magassarkúval – folytatta Yuri. – Vagyis még mindig abban vagy. Nagyon sírtunk. Aztán egy pasi elkezdett fogdosni, te meg lerúgtad.

Az orosz lenézett magára, s eltorzult arccal konstatálta, hogy tényleg női ruha van rajta.

– Viktor, te mióta vagy képzett karatés? – ráncolta a szemöldökét Yuuri.

– Nem vagyok, de mindjárt Chris is kap egy ilyen szép rúgást az arcába!

Közben a nagy franciaágy végében Emil és Michele zombik módjára ültek fel (ez a procedúra nem tartott tovább öt percnél). Látszott az arcukon, hogy nincsenek képben még a saját kilétükkel sem. Alejandro is kibotorkált a fürdőből egy vizes törülközővel a fején.

– Mi a következő nagy terved, Chris? – kérdezte Otabek.

– Otabek, könyörgöm, ne kérdezz ilyet tőle! – nyögte a spanyol férfi, miközben kivett a hűtőből egy üveg hidegvizet. – Még a végén elgondolkodik rajta.

Phichit is lassan a hasára fordult, sötét bőrszínéhez képest arcszíne durván fakó volt.

– Na, jó, keljünk fel! – tápászkodott fel JJ. – Még reggelizni kell.

– Én még maradnék – morogta a thai.

– Ha azt mondtuk, kelj fel, akkor kelj fel, vagy a hátadra ülök! – fenyegette Guanghong, mire Leo gyanús pillantással illette.

– DE NEM TUDOK, NEM ÉRTED?

Mindenki értetlenül nézett az egyre vöröslő Phichit felé, s Chris, akiben mindig is túltengett a szexepil, értette meg először, mi is a baja.

– Állsz, mint a cövek, pajti?

– Ezt kurvára ki kellett mondanod hangosan, mi? – nyöszörögte Phichit.

– Reggeli merevedés? – hümmögött Viktor. – Az semmi. Akkor lesz nagy szám, ha negyven vagy negyvenöt éves korod körül átvándorol ágyékból derékra.

Mindenki felröhögött, még az is, akinek amúgy élni sem volt ereje. Bár ez a megnyilvánulás nem segítette Phichit helyzetét, azért ő is elvigyorodott.


***

A reggeli nagyjából csöndesen telt, no meg Yakov kárörvendésében. Vigyorogva nézte a másnapos bandát, s büntetésül kiadta nekik, hogy másnap kötelező túrára mennek – beleértve az edzőket is.

– Elnézést, de hová a fenébe megyünk? – kérdezte Chris, nem vonakodva kimutatni, mennyire bűzlik neki az ötlet.

– Majd meglátod, Giacometti – morogta Yakov. – Az előző éjszakai bulit biztos, hogy hipp-hopp kiheveritek.

Akik a legjobban érintettek voltak ebben, most elfintorodtak. El nem tudták képzelni, hová akarja vinni őket a három edző.


Folyt. köv.

2 megjegyzés:

  1. Valahol a felénél már sírva röhögtem, és az ágyamon fetrengtem. Remélem, hogy legközelebb még azt is leitatod, akit eddig nem. Folytatást, mester, folytatást! 😂😂😂😂😂

    VálaszTörlés
  2. Oooh mennyire imádom én ezt! Tegnap újraolvastam az egész Shall we skate-et, sírva röhögtem matek órán :D
    Remélem hozol még folytatást, küldöm a sütit cserébe ;) <3
    Imádja a sztorid most és mindörökké:
    Babu

    VálaszTörlés