2017. április 14., péntek

Egy csepp romantika

Avagy fluff, ajánlott postázással Susie-nak, hogy jobban érezze magát egy fic után. :D




Viktor a kanapén ült egy üveg bontatlan vörösborral, ezredjére elmotyogva magának, mit fog majd mondani. A konyhaasztalt a tágas nappali közepére húzta, megterített, két mély boros poharat helyezve a tányérok mellé. Nem öltözött ki, nem látta értelmét. Úgy gondolta, hogy ez is elég lesz. Még egyszer utoljára elpróbálta a dolgokat. Mindig tudta párját ösztönözni, ha korcsolyázásról volt szó, de csak aznap este jött rá, hogy alig konyít a romantikus estékhez. Mély levegőt vett, s ekkor nyílt az ajtó, majd Yuuri lépett be fáradtan. Viktor leblokkolt, elfelejtve mindent, amit mondani és tenni akart. A japán azonban enyhe szemöldökráncolással nézte a nappaliba kihúzott asztalt.
– Viktor…
– Yuuri…
Az orosz tett egy lépést felé, zavartan mosolygott, majd a tarkóját kezdte vakargatni.
– A kedvencedet csináltam vacsorára.
– Kíváncsi vagyok, mi rosszat követtem el – nevetett halkan Yuuri, de leült az asztalhoz, s várt, amíg Viktor kihozta az ételt.
Csöndben ettek, sűrűn tekintgetve egymás szemébe, s a gyertyafény mellett azért látszott, hogy mindkettejük arca enyhén piros. Vacsora után Viktor töltött maguknak egy-egy pohárka vörösbort, s tekintve, hogy zavarban voltak valamilyen oknál fogva (talán, csak mert ez volt az első romantikus vacsorájuk), egészen gyorsan megitták. Néhány percen belül háromszor töltötték újra a poharat, s mikor Yuuri felnézett, hangosan elnevette magát, Viktor pedig ugyanígy tett.
– Yuuri…
– Igen?
Az orosz felállt, s kicsit szédelgős léptekkel közelített a másik felé, majd térdre ereszkedett előtte, néhány hosszú másodpercig a barna íriszekbe nézve.
– Én… Csak el akarom mondani, mennyire fontos vagy. Hogy sosem szerettem még senkit sem ezen a világon úgy, mint téged, és nem is fogok. A legjobb vagy. És ezt nem csak a bor mondatja! – Itt mindketten elvigyorodtak. – Tényleg. Soha nem voltam még ennyire szerelmes, és melletted úgy érzem, örökké fiatal maradok. Te vagy a legjobb, a leggyönyörűbb, a legcsodásabb ember, akit kívánhatnék magamnak, és noha kicsit szégyellem magam, hogy boroznom kellett, mielőtt ezt el tudtam mondani, de nem is ez a lényeg. Szeretlek, Yuuri, mindennél jobban.
A következő dolog, amit Viktor a csillogó, gesztenyebarna szemekben látott, könnyek voltak, majd Yuuri sírva borult a nyakába. Az orosz csak mosolygott, ajkai enyhén remegtek.
– Viktor… ez gyönyörű volt! – A szőke halkan nevetve túrt a fekete tincsek közé. – Én is szeretlek. Nagyon szeretlek. És sosem tudtam volna ilyen szépen elmondani.

A japán most eltolta magától az oroszt, mélyen a kék szemekbe nézve, majd hosszú csókot nyomott az ajkaira. Aztán összemosolyogtak, s még percekig térdeltek a földön egymást ölelve. 

2 megjegyzés:

  1. Jaj isteneeem, kis cukorfalatok, mindjárt jobban érzem magam. <3 (És elolvadtam. Egy perc néma csend, míg összeszedem magam.) Vitya, amint nem ért a romantikus estékhez, de azért próbálkozik, és tökre elfelejti Yuurit látva, mit tervezett, de végül is minden jól sül el, vallomás meg minden. <3 Mert ők örökkön-örökké együtt lesznek és szeretik egymást~ :3
    Köszönöm! <3 Nagyon tetszett, de szerintem ezt látod ezen az összefüggéstelen kommenten~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök,, hogy tetszett, és hogy sikerült feldobnom téged ezzel a kis szösszel. :3

      Törlés