2017. március 31., péntek

Shall We Skate? - A csoportbeszélgetésen túl

Avagy a sztori alapú fic, a moszkvai színház, és... a többi deürljön ki. :D




Szerzői megjegyzés elöljáróban: először is, nem vállalok felelősséget semmiért. Ha eszel, iszol az olvasás közben, akkor magadra vess. :D Másodszor wordben, nyitott bekezdésközzel 17 oldal, és +5000 szó lett. Ez van, ha nem chatelnek a drágák. :D Jó szórakozást!

LeoLeo: Ideértem
GH Ji: Mi is Minamival
Sam Winchester: Mi is nemsoká ott leszünk
EgoistLilBitch: Mi is itt vagyunk :D
Phichit_Chu: MI IIIIS*-* YUURI, HOL VAGY????

Phichit valósággal Yuuri nyakába vetette magát, mikor meglátta őt a sheretyevói reptéren. Viktor mosolygott, Yuri a szemét forgatta, Seunggil pedig igyekezett nem kimutatni, mennyire féltékeny. Chris adott egy ölelést Viktornak, ami Yuurinak nem tetszett. Ezt abból lehetett tudni, hogy mikor Yuri odasétált, és megkérdezte, kell-e neki egy rakétavető, bólintott egyet.
– Jaj, olyan jól el fogunk szórakozni! – dörzsölte össze a tenyerét Phichit. Guanghong, Leo, Minami és Isabela lelkesen bólogattak.
– P-p-persze, csak menjünk már, mert ide f-f-f-fagyok! – mondta JJ reszketve. Látszólag nem számított a hidegre, mert csak egy póló és egy fekete dzseki volt rajta.
– Akkor hát menjünk! – intett Viktor, mire a csipet-csapat követte. – Mondjuk JJ barátunk legnagyobb bánatára 2 busszal fogunk menni.
– Baszki…
Beletelt egy kis időbe, mire a nyaralóba értek. Már június eleje volt, de még nem volt olyan meleg Oroszországban. Csak JJ ezt nem tudta. Chris szótlan volt, de érthető okokból. Hiába próbálták beszéltetni, egyszerűen csak bólintott, a fejét rázta, a vállát rángatta, vagy épp csupán egyetlen szóval válaszolt. Alejandro rég feladta. Elmondása szerint a repülőn sem akart már megszólalni.
Mire végre a nyaralóba értek, Mila, Sara és Michele már vártak rájuk, és Georgi is hamarosan befutott. Makkachin pedig ide-oda rohangált a házban, úgy örült mindenkinek.
– Úristen, Viktor, még megvan a kutyád? – kerekedett el Leo szeme, miközben Guanghong leguggolt, hogy simogassa a termetes állatot.
– Meg – bólintott az orosz.
Mila és Sara körbementek, hogy puszit adjanak az érkezetteknek, ami néhányukat meglepett, de aztán viszonozták. Guanghong és Leo sunyiban akartak csókot váltani, de Chris pont odanézett, és a szemöldökét rángatta. Otabek alig mert ránézni Yurira. Akárhányszor megtette, tekintete azután rögtön Viktorra és Yuurira siklott, de meglepetésére sosem rájuk figyeltek. Egy ízben a fiatal szőke észrevette ezt, és csak vállon bökve őt, annyit mondott: te hazug. Nos, Otabek azóta próbált rájönni, mit ért ez alatt.
– Mi lesz a kaja? – kérdezte Emil, aki lehuppant az egyik kanapéra Michele mellé. Az olasz srác feltűnően elpirult.
– Már rendeltünk egy rakat pizzát, mindenfélét, úgyhogy válogathattok – nevetett Mila, majd pókerarcra váltott, és Viktorra nézett. – Sokkal jössz te nekem.
– Kifizetlek, ne aggódj – mosolygott a szőke. – Akkor a kaja kérdés megoldva.
– Unatkozni se fogunk, abban is biztos vagyok – mondta Sara, miközben leült bátyja mellé törökülésbe. – Itt van nekünk JJ meg Chris…
– Hé! – kiáltott fel egyszerre a két említett, mire az olasz lány felnevetett.
– Van egy csomó sztorink, az is száz százalék – szólalt meg Phichit Seunggil mellett, mire Yuuri fenyegető pillantással illette.
Aranyköpések – mosolyodott el ördögien Viktor, szeme sarkából Christ figyelve, akit csak Alejandro jelenléte tartott vissza attól, hogy esetlegesen elássa Viktort.
– Nem, nem fogunk unatkozni – rázta a fejét Yuuri, aki vizuálta a szituációt.

***

Megjöttek a pizzák, amiket a futár két körben vitt az ajtóhoz. Viktor és Mila együtt fizettek, majd bevitték a nappaliba őket, ahol a kanapék között lévő asztalra lerakták, és kinyitották.
– Van itt margarita, ananászos… ez mi a tököm? – sikkantotta a szőke, mire mindenki rá meredt.
– Melyik? – hajolt oda Mila.
– Ez! – mutatott az egyik pizzára Viktor.
– Ja, ez a bolognais.
Viktor szemöldöke a homloka tetejéig szaladt.
– Nem merem a többit megnézni.
– Ugyan már, nem harapnak – csattant fel Yuri, majd odalépett, és kinyitotta a következő dobozt, de ő is ugrott egyet hátra. – Baszki, erre valami ufót daraboltak.  
Isabela visítva nevetett fel, Guanghong, Leo és Phichit rögtön odamentek, hogy megnézzék.
– Ez csak szalámim miért hazudsz?
– Bocsi, ebben a világításban nem látom rendesen.
– Állítsak a kontraszton?
– Instagramfüggő…
Miután mindet megnézték, mindenki vett egy-egy szeletet, és leültek a kanapékra. Isa JJ ölébe, Seunggil Phichit mellé, Emil túl közel Michele-hez, Otabek és Yuri pedig túl távol ahhoz képest, hogy jártak. Chris a karfának dőlt, lábai Alejandro ölében, aki ujjaival cirógatta. Georgi, nos, ő csak úgy volt. Sara és Mila olyanok voltak, mint két koratinédzser lány egy pizsamapartin.
– Na, mi van azokkal az aranyköpésekkel, Viktor?
– NE MERÉSZELD! – szólalt meg Chris, mielőtt az orosz válaszolhatott volna.
– Van egy füzetem valahol, amibe összeirkáltam Chris beszólásait. Van benne egy-kettő Yakovtól is, meg Yuritól. Yuuri meg még nem mondott semmi olyat, amit felírhattam volna.
– Nem is fogok – kommentálta a japán, harapva egyet a pizzájába. – Nincs az az ég.
Viktor fel is pattant, majd bement az egyik szobába, és előhozta azt a bizonyos füzetet. Kissé elnyűtt volt és poros, de elmondása szerint tizenhét éves kora óta írta bele a vicces dolgokat.
– Kezdd! – mondta oda Phichit izgatottan, és Seunggil csak mosolygott rajta.
Viktor kinyitotta a füzetet, és máris felnevetett. Mindenki kíváncsian nézett rá.
– Az első Yakovtól van – nyöszörögte. – Viktor, mit kell tennem ahhoz, hogy végre befogd és elvonszold a valagad gyakorolni? Nem hiszem el, több baj van veled, mint egy csoport tízévessel.
– Ebben mi volt a vicces? – vonta fel a szemöldökét Yuuri.
– Én akkor jót nevettem rajta, oké? Juj! – Megint felnevetett. – Ez is Yakov. Néha azt kívánom, Vitya, bárcsak férfit faragnál magadból.
Yuuri horkantott egyet, Chris pedig visítva nevetett fel.
– Na, ugorj neki, Viktor, harminc éves korodra csak végzel!
– RÍMEK, VESZTES! – kiáltott rá Phichit.
– Nem, nincs kedvem. Nem vagyok költő, oké?
– Csak töltő – jegyezte meg halkan Viktor, kacsintva hozzá, mire mindenki értetlenül nézett rá. Aztán leesett nekik. Chris meg akarta fojtani. – Mindegy, a következő… óóó, Chris! Mindenhol jó, de a legjobb egy sztriptízbárban. Ugyanekkor megint ő: Mindenhol jó, de otthon a legolcsóbb.
– Mától teljes lakbért fizetsz, mi amor – vigyorgott Alejandro, mire a svájci oldalba bökte.
– Megint Yakov: Ha bénázni akarsz, azt megtehetd akkor is, mikor senki nem lát. Engem is beleértve. Nekem mondta, mert a második ugrásomat rontottam el egyhuzamban.
– Ez se volt vicces – morogta Yuri, mire Otabek megsimogatta a vállát. – Jéé, te meg megtanultad, hogy kell hozzáérni ahhoz, akivel együtt jársz?
– Bocs, Yura, apádék néznek.
– Nem vagyok a fiuk.
– És nem is néztünk rátok egyszer sem – mondta Viktor, lapozva egyet a füzetben. – Lol, ez Yuri!
– NE!
Yakov megint idegállat.
Megint felnevetett mindenki. Még Yuri maga is.
– Ez tapsot érdemel, ifjabb Nikiforov – mondta Leo, összeütögetve a tenyerét.
– Fogd be!
– Húú, megint Yuri – vigyorodott el Viktor, majd felnevetett, aztán végre elolvasta. – Azt nem értem, hogy egy olyan őskövület, mint Yakov miért hisztizik még azért az asszonyért. Szerintem még az ősrobbanást is látta, olyan vén az a banya. És ugyanaznap megint ő: Olyan chill hangulatom van, szerintem betéptem Yakov cigijének a füstjétől.
Yuri megkapta a jól megérdemelt tapsot a többiektől. És Otabek homlokon csókolta. Ezért megint megtapsolta őket mindenki.
– Tovább, Viktor, még sztorikat is kell mesélnünk! – kiabálta be JJ.
– Nem kell! – mondta egyszerre Yuuri és Chris.
– Jó, mondom a többit – rázta a fejét mosolyogva Viktor. – Megint Chris: Majd egyszer elmondom, amit sosem mondok el.
– Mi van? – kérdezte röhögve Mila. – Ez valami paradoxon akar lenni?
– Nem, ez az, hogy nem tud beszélni – kommentálta Alejandro, mire Chris vállon bökte.
– Hupsz, Georgi! – Az említett felkapta a fejét, és gyilkos tekintettel nézett Viktorra, de ez a szőkét nem érdekelte. – Ha szerelmes vagy, fuss, amíg nem leszel. És megint ő: Ha neked szerelem van a levegőben, akár a víz alatt is élhetnél, mert nincs szükséged oxigénre. Mondta ezt egy olyannak, aki frissen jött össze a párjával, őt meg Anja elhagyta.
Yuri a térdét csapkodta a nevetéstől, Georgi pedig a tenyerébe temetett arccal ült a kanapén, Phichit meg a hátát veregette, miközben próbált nem nevetni.
– Jó, utolsó lesz. Chris, természetesen – mondta Viktor, majd az említettre nézett. – Tuti, hogy én is leszek olyan jó koris, mint te, Viktor. Egyszer. Majd ha benégyszeresezed magad a rehabra, és végre teret adsz a második és harmadik helyezetteknek is.
Mindenki felnevetett és bólogatott. Akármennyire is vicces, Chrisnek igaza volt. Talán azért nem nyert senki, mert Viktor kiszorított mindenkit.
– Hiába, ilyenek a profik – rántotta meg a vállát egy büszke vigyorral az orosz. – Meg amúgy is visszajövök, szóval jobb, ha belehúztok!
– Lehet, hogy mégis pizzafutárnak kéne lennem? – vakargatta a tarkóját Leo.
– Dehogy! – nézett rá Phichit összevont szemöldökkel. – Ha Yuri meg tudta dönteni a rekordját, akkor mi is.
– De ti nem vagytok Yuri Plisetskyk – morogta Georgi.
– Na, igen – kontrázott az említett. – Viktor után én vagyok a legjobb!
– EgoisLilBitch 2.0 vagy inkább – jegyezte meg Emil.
Viktor a konyhába ment, hogy hozzon pár üveg üdítőt, Yuuri, Yuri és Mila pedig segítettek neki. Mikor megint leültek, a szőke megnyalta az ajkait. Drámaian.
– Ki kezdi? A sztorizgatást – kérdezte.
Phichit azonnal felugrott Seunggil öléből, és vetett egy futó pillantást Yuurira.
– Énénénén!
– Ne sajnáld, Phichit! – nevetett a szőke
Phichit megnyalta az ajkát, és kezdte.
– Sosem felejtem el az első találkozásom Yuurival…
– NE! Nincs valami piánk előtte?
– Van – szaladt a konyhába Mila, majd három üveg vodkával tért vissza. – Úgy igyátok, hogy erős, mint a fene!
– Nem érdekel – jelentette ki Yuuri, majd megfogta az első üveget, és meghúzta. Aztán könnyezve köhögött. – Jesszus, ez tényleg durva!
– Szóval… az első talink – futott neki újra Phichit. – Nyugiban ültem a koliszobában a hörcsögeimmel, mikor valaki kopog. Kinyitottam, és egy megszeppent Yuuri állt az ajtóban, lányos zavarában hirtelen japánul szólalt meg. Aztán váltott angolra. „Szia, az új szobatársad vagyok, nagyon örvendek!” Igen, így hadarva. Pislogtam, aztán beengedtem, és egyem meg, a gyerek megbotlott a küszöbben. Alig bírtam visszafojtani a nevetést.
– Kellemetlen… – kortyolt Chris is a vodkából, amit aztán erőssége miatt ráköpött Alejandróra.
– Hé!
– Bocsi…
– Szóval felsegítettem, és bemutatkoztam, ő is elmondta a nevét, és kellett neki egy óra, mire rájött, hogy totál rosszul mutatkozott be – nevetett a thai, kortyolva egyet a vodkától. Aztán ő is bekönnyezett. – Baszd meg, Viktor, hogy bírjátok ezt meginni?
– Hozzászokunk – rántotta meg a vállát a férfi. – Na, milyen nevet mondott?
– Nem emlékszem már, csak azt tudom, hogy nagyon kinevettem.
– Azt hiszem, mikor Yuri fiatalabb volt, épp pirozskit evett, és így mutatkozott be egy korisnak: „Helló, Yuri Pirozski va… baszki…” Könnyeztem a nevetéstől.
– Az én nevemben a Babichevát mindig bébinek olvassák. Rém idegesítő – sóhajtott Mila. – Amúgy van vörösbor is meg sör, akinek az kell, nem kötelező vodkázni.
– Keverjétek – morogta Georgi.
– Ez nem is rossz ötlet, hol találom a többi piát? – állt fel Chris Alejandro öléből, s mikor Mila a konyha felé mutatott, elindult, JJ pedig vele tartott, aztán mindketten borral és sörrel, meg egy harmadik fajta alkoholos itallal tértek vissza.
– Az mi a kezedben? – kérdezte Viktor.
– Nem tudom, megkóstolom – rántotta meg a vállát Chris, aztán belekortyolt az ismeretlen italba. Csámcsogott rajta egy ideig, majd hümmögött. – Pezsgő.
– Yuuri! – kiáltott fel egyszerre a fél bagázs, mire az említett elvörösödött. Chris folytatta: – A te piád, fiú.
– Nem iszok sokat – rázta a fejét a japán.
– Nyugi, majd mi teszünk róla, hogy ez ne így legyen – kacsintott Emil, s töltött magának még egy húzó vodkát. – Amúgy nem tudom, mi a bajotok ezzel, de marha jó, már a másodikat iszom.
– Az a bajom, banyek, hogy kimarta az összes belső szervem! – mondta Leo, de azért ő is ivott egy második húzót. Guanghong mellette aggódó pillantást vetett rá.
– Leo, szerintem nem kellene ennyit innod!
– Nyugi, ez az utolsó.
– Igen, aztán jön a fél órával később, mint a filmekben, és látunk téged kinyúlva, totál részegen – röhögött fel JJ.
– Ki folytatja a sztorizgatást? – kérdezte Viktor, aztán eszébe jutott valami. – Otabek, Seung, ti olyan csöndesek vagytok!
– Hidd el, Viktor, jobb, ha ez így marad – töltött magának bort Seunggil.
– Nekem sem nagyon van még mit mondanom. – Otabek kissé félénken fordult arrébb, és Yuri csak mosolyogva oldalba bökte.
– Akkor kinek van sztorija?
– Khmm… Chrisnek… – Alejandro finoman célozgatott, és Chris vetett egy szúrós pillantást rá. – Meséld csak el, hogyan tévedtetek el a múltkor Zürichben!
– Erre az egyetlen magyarázó ok az lehet, hogy Chris jelen volt – nevetett fel Leo.
– Nem, az úgy volt, hogy a nagybátyám még nálam is nagyobb idióta – kezdte a svájci egy sóhajjal. – Visszafele akartunk menni a kisvárosba, ahol él, és már harmadjára mentünk körbe egy körúton, aztán akkor döntöttünk úgy, hogy megkérdezünk valakit. Az illető csak annyit mondott, hogy az útkereszteződésnél jobbra kell fordulni, és az kivisz Zürichből. Mi meg mindig balra fordultunk.
Alejandro mosolyogva rázta a fejét, Viktor pedig csúnyán kinevette legjobb barátját, még a vodkát is majdnem félrenyelte. Yuuri megütögette a hátát.
– Na, ne rólam beszéljünk, hanem itassunk le valakit! – tárta szét a karját Chris, körbenézve a bagázson.
– Leót lassan nem kell – nevetett fel JJ, ahogy a fiúra nézett.
A fiú arca már nagyon vörös volt a vodkától, és az ötödik húzót itta. Guanghong képeket csinált róla, és a fotózásba hamarosan Phichit is beszállt.
– Miva’ velem? – nézett fel Leo, aztán összevonta a szemöldökét. – Ja, sok lesz?
– Igyad csak nyugodtan – mondta egyszerre Chris, JJ, Viktor és Guanghong.
– Beka, te nem ihatsz! – utasította Yuri, de mindketten vigyorogtak, majd ittak néhány korty sört.
– Én megengedem neki, hogy igyon – jelentette ki Viktor, mire kapott egy párnát az arcába a fiatalabb orosztól.
– Sztorija van még valakinek? – kérdezte ezután Isa.
– Nekem – szólalt meg Sara, mire Michele és Mila érdeklődve néztek rá. – Ez pont nemrég történt, elmentünk hárman thai kajáért…
– Juj, sajnállak titeket – nevetett Yuuri. – Phichit egyszer csinált nekem, azt hittem, belehalok!
– Naaa!
– Tudjuk. Aztán jött a kereszt. Szóval elmentünk thai kajáért, aztán kint leültünk. Michele, mint férfi kóstolt bele először, és elhajította az egészet, úgy égette a torkát. Milával majdnem megfulladtunk a nevetéstől.
– Akkor nem etetek veled thai kaját – mondta Emil, visszafojtva a nevetést, tekintve, hogy Michele gyilkos pillantásokkal illette.
– Amúgy lehet egy kérdésem? – pislogott rájuk Chris.
– Aha.
– TI jártok?
Emil felvonta a szemöldökét, Michele pedig kiköpte a bort, amit épp ivott.
– Nagyjából.
– Nem, dehogy!
– Most melyik?
– Még alakulgatnak a dolgok – felelte Emil.
– Amúgy akkor senki sem szingli, ugye? – kérdezte Yuuri.
– Azt hiszem, nem – rázta a fejét Guanghong. – Van egy én és Leo – mellette Leo lehajtott fejjel integetett. – Akkor van egy Seungchuchunk.
– Mi az, hogy chuchu? – nevetett fel Phichit.
– Az te vagy a Seunggil után – mondta a koreai.
– De akkor is!
– Mindegy – állította le Guanghong, majd folytatta –, akkor van egy Viktuurink, egy AleChrisünk.
– AleChris… – nevetett fel Chris és Alejandro egyszerre. – Ez cuki.
– Ott van az OtaYuri is.
– Az mi? – nézett össze Otabek és Yuri egyszerre, aztán leesett nekik. – Óóó…
– Meg van JJ és Isa, Mira, vagy Sala, ahogy tetszik, és… Emichele.
– Úgy hangzik, mint egy tök új név – mosolygott Emil. – Nem?

***

A következő nap első sugarai bántóak voltak majdnem mindenki szemének. Viktor fejfájással botorkált le a konyhába, ahol Mila és Sara épp egymásra dőlve iszogatták a kávéjukat. Szétnézve a nappaliban majdnem elájult. A piásüvegek szanaszét hevertek, és úgy tűnt, Leónak már nem volt arra sem ereje, sem józansága, hogy felmenjen a szobájába az emeletre. A kanapén volt kidőlve, lába a támlán, a másik lelógott, egyik karja pedig a szemét takarta. Durva másnapossága lesz, jegyezte meg magában Viktor.
Nemsokára megjelent a lépcsőn Chris is, mögötte Guanghonggal, Otabekkel és Yurival.
– Valakinek van valami emléke a tegnapi napról? – kérdezte Viktor rekedt hangon. Közben Chris is előkerült a földszinti wc-ből, ahová senki nem látta bemenni.
– Van valami a csempére írva, és mintha síkosítóba nyúltam volna… – mondta, ujjaival a tenyerét dörzsölgetve.
– Jézus, Chris, mit csináltál te odabent? – Guanghong hangja két oktávot ugrott.
– Többiek? – fordult most a lépcső felé Viktor.
– Alszanak vagy nem tudom – rántotta meg a vállát Yuri. – Gyere, Beka, nézzünk valami kaját.
Viktor sóhajtott, majd bemerészkedett a wc-be. Aztán meglátta a csempét, és nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen.  Lábán sem zokni, sem papucs nem volt, így érezte a síkosítót lábujjai alatt, amiről Chris beszélt. És hogy mi volt a csempére írva?

Akciós mosópor akár akciós áron! Viktortól, Christől, és a többiektől, kiknek becses nevét nem tudnánk.

Az orosz felvont szemöldökkel jött ki a wc-ből, nem törődve a síkosítóval a talpán. Durva sokk volt ez egy másnapos reggelen. Leo még mindig hortyogott, és láthatóan nem zavarta, hogy körülötte hangosan beszélnek.
– Eskü, Viktor, hogy nem én voltam – rázta a fejét lassan Chris.
– Én mi a ló… herét kerestem Michele mellett? – masszírozta a homlokát JJ, ahogy botorkált le a lépcsőn. A szerencse sajnos nem mosolygott rá, mert az utolsó fokban megbotlott, és arccal tompította az esést.
– Jobbat kérdezek – lépett elő Otabek a konyhából –, hozzánk mi a fenének jöttél be éjszaka?
– Tököm se emlékszik – nyögte JJ, ahogy felállt.
– Jó, akkor összegezzük, amit tudunk! – szólalt meg Viktor. – Sz’al, én és Yuuri megtaláltuk a szobánkat. Leo idelent aludt. Chris és Ale eddig rendben. A földszinti wc csempéjére mosópor reklámszöveget írt valaki. JJ Michele mellett ébredt, és Otabekékhez is bement. Mila, ti tudtok valamit?
– Csak azt, hogy Chris a vállára kapta Minamit, és azt mondogatta, hogy van egy marsupilamija – nyöszörögte a vörös hajú lány. – Ennyi rémlik hirtelen.
– Szegény Minami mekkora traumát élt át – temette az arcát a tenyerébe Chris. – Tönkretettem tinédzserkorának utolsó éveit.
– Tényleg, ő eltalált a szobájába? – vonta össze a szemöldökét az orosz.
– Persze, ő volt az egyetlen, aki nem itta tajrészegre magát rajtam és Bekán kívül – felelte Yuri, miközben odanyújtott egy szendvicset Otabeknek.
– Várj, Yuuri is leitta magát? – kérdezte JJ, majd lerogyott az egyik kanapéra. Leo közben fordult egyet a támla felé, még mindig hangosan horkolva.
– Jaj, az rémlik! – kiáltott ki a konyhából Sara. – Két húzó vodka után már magának töltötte a bort, végül a pezsgős üveget is szépen meghúzta.
– Baszki, ez összekeverte a piákat? – röhögött fel Chris. – Ha nem alszik, akkor tuti, konfrontálódik a wc-vel.
– Ti is sokat ittatok, lányok? – fordult feléjük Guanghong.
– Eléggé, de elég csak ránk nézni!
Mila és Sara a tegnapi ruháikban voltak, szemük alatt fekete karikák, arcuk sápadt.
– Sziasztok! – ugrált közéjük vidáman Minami.
– KICSI MARSUPILAMI, HÁT TE VAGY AZ EGYETLEN ANTI MÁSNAPOS, MI TÖRTÉNT?
Chris úgy letámadta a japán fiút, hogy az ugrott egyet hátra, egyenesen Otabek lábára, aki így nekiment Yurinak. Ő csak káromkodott.
– Ööö…
– Már nem azért, de mi is emlékszünk mindenre, te idióta – mondta teli szájjal Yuri.
– Hárman csak összerakjátok a sztorit – itta meg az utolsó korty kávéját Mila.
Közben megjött Yuuri és Alejandro is, mögöttük Phichit és Seunggil. Egyikük sem volt épp a legjobb állapotban. Nem sokkal utánuk megjelent Michele, Emil és Isa is. Utolsónak Georgi jelent meg, aki kétszer csúszott meg a lépcsőn.
– Mindenki megvan? – kérdezte Viktor, átkarolva Yuurit, aki alig állt a lábán.
– Asszem – bólintott a japán. – Leo alszik, de ő szerintem egy ideig nem fog felkelni.
– Kezdjétek – morogta Chris, mire Minami, Otabek és Yuri elmesélték, mi történt.
Onnan kezdték el mondani, hogy kiderült, Emil és Michele járnak. Az olasz srác folyamatosan újratöltötte magának a vodkát, mert túlzottan zavarba ejtő volt neki a szituáció. Emil is kezdte túlzásba vinni, bár ő inkább csak nem figyelt a mértékre. Leo már totál kész volt akkor is, és Phichit elvileg közel kétszáz képet csinált a csapatról. Georgi addig iszogatta magában a pezsgőt, amíg egyszer csak be nem sétált a szoba közepére, el nem indította Alan Walkertől a Faded című dalt, és elkezdett rá táncolni. Mivel Leóban is volt annyi alkohol, beállt mellé, hamarosan csatlakozott Chris is, bár ő vetkőzött is mellé. Phichit levideózta, Viktor pedig hangosan nevetett rajtuk. Yuri elmondása szerint Alejandro csak tízszer mondta el, mennyire szégyelli néha Christ.
Aztán a buli tovább fokozódott: Viktornak is kezdett keresztbe állni a szeme, és Yuuri sem tudott egy idő után megállni. Otabek úgy fogalmazott, hogy átmentek „diszkópatkányokba”, és a fejüket ingatva meg a hátsójukat rázva táncoltak. Alejandro csak ivott, hogy ne kelljen erre emlékeznie. Aztán karaokéztak. Vagyis nem teljesen. Mindenféle zenét nyomtak, és hangosan énekelték. Chris és Viktor a No Mercytől a Where do you go című dallal kezdtek. Őket követte a már totál beállt Phichit, elénekelve az If I had you-t Adam Lambertől. Itt-ott totál rosszul, de hát az akkor senkit sem foglalkoztatott. Aztán Viktor és Yuuri krákogták el Selena Gomeztől a Love you like a love songot. Yuri szerint siralmas volt.
A karaoke után Yuri és Otabek felmentek lefeküdni, így Minami mesélt tovább. Itt jött, hogy Chris felkapta őt a vállára, és énekeltetett valami dalt, meg marsupilaminak nevezte. Tényleg traumatikus élmény volt, de nem bánta. Leo ekkor már rég aludt, kinyúlva a kanapén, Guanghong pedig egy doboz sörrel mászott fel az emeletre. JJ ugrálva tett egy kört a szobában, majd a becsiccsentett Isa felrángatta őt is a szobájukba. Ezután Yuuri mondott franciául valami olyasmit, hogy „ez a legdurvább buli, amit valaha átéltem.”
– Édes, te mióta beszélsz franciául? – kérdezett közbe Viktor.
– Sose tudtam – pislogott az említett.
– Nyugi, Chris tanította neki gyorsan – nevetett Minami.
A japán fiú folytatta a mesét. Yuuri francia mondata után nem sokkal Seunggil eltűnt, majd elvileg a földszinti wc-ből jött ki valami olyasmit morogva, hogy kultikus írás van a falon.
– Kultikus írás – visított fel Phichit a nevetéstől, majd adott egy apró csókot a koreainak.
– Még mindig nincs meg, ki írta fel – gondolkodott el Viktor.
– Te meg Chris – felelte Minami, majd továbbment a mesével.
Mielőtt Seunggil bement, Chris berángatta Viktort a wc-be, és Yuuri röhögve annyit kiabált utánuk, hogy „azért gyerek ne legyen”. Alejandrónak fel sem tűnt, hogy a két férfi bement oda. Minami kíváncsi volt, így utánuk sunnyogott. Elvileg Chris diktált, Viktor pedig alkoholos filccel körmölte a mondatot. Úgy jöttek ki, hogy az Nsynctől a Bye bye bye-t énekeltél, és átkarolták egymás vállát. Now it’s time to leave and make it alone, idézte Minami a dalt.
Ezt követően Alejandro felvitte Christ, aki még inni akart, és Yuuri is ugyanígy tett Viktorral. Utoljára Georgi, Mila, Sara, Phichit, Seunggil és Minami mentek fel.
– Basszátok meg, durván elfajult a buli – pislogott JJ.
– Chris, miért írtunk mosópor reklámot a wc-be? – nézett a svájcira Viktor.
– Miért kiabáltam azt utánatok, hogy ne legyen gyerek? – akadt ki Yuuri.
– Miért énekeltek Nsyncet? Ősrégi az a banda – vonta fel a szemöldökét Mila.
– Chris miért tanította Yuurit franciául?
– Jó, fejezzétek be a miérteket – csattant fel Yuri.
– Szóval ezek után – kezdett neki Viktor – JJ Michele mellé keveredett valahogy, előtte még átment Otabekékhez.
– Várj, mi a frászt kerestél mellettem? – döbbent le az olasz.
– Te mit kerestél máshol? – kérdezte Emil.
– Jaj, bocsi, rosszul mondtam! – kiáltott fel Minami. – Emil egyedül ment fel a többiek után, Michele meg először majdnem hozzám jött be, de aztán átment máshová.
– Egy fogas kérdést megengedtek? – sétált ki a konyhából Sara. – A buli vad volt, három ember kivételével mindenki atom másnapos... hogy a fenébe fogunk így színházazni?
– Nem színház, kültéri színdarab – helyesbített Viktor.
– A tényen nem változtat, hogy mindenki totál kész van.
– Leo a legdurvább – nevetett fel Chris, ahogy a még mindig alvó fiúra nézett. – Tök hangosan dumálunk, de ő csak horkol.
– Egyem is meg – vigyorgott Guanghong, szeme szeretetteljesen csillogott.
– Még van egy rejtélyünk – kezdte lassan Viktor, majd végignézett a többieken. – Mi a frászért van síkosító a wc padlóján?
Többen prüszkölve nevettek fel, míg másoknak elkerekedett a szeme.
– Az elmondottak alapján ti voltatok benn utoljára Chrisszel – mondta Yuuri, majd gyanús tekintettel kezdte méregetni Viktort. – Nektek kéne tudni. Vagyis utánatok Seunggil ment be, de ő ezek szerint nem vette észre.
– Jól van, az egy dolog, kedves, de fél pillanatra sem emlékszünk ebből – felelte Chris az orosz védelmében.
– Sajna erre már én sem tudom a választ – rázta a fejét Minami. – Mondjuk Emil utoljára ment fel…
– Jó, de én nem hordok magammal síkosítót, jó?
– Akkor még mindig rejtély, hogy ki volt. Ki az, aki használ? – kérdezte Viktor, mire a legtöbben elvörösödtek.
– Nos, nekünk nincs rá szükségünk – szólalt meg először Mila, Sara pedig helyeslően bólogatott.
– Nekünk még nem – mondta Yuri.
– Én ugyebár egyedül vagyok – tett egy lépést hátra Minami.
– Szintúgy – emelte meg a kezét Georgi.
– Ez öt ember mínusz – számolt Viktor. – Tehát rajtatok kívül mindenki használ, vagyis a kör tizennyolcról tizenháromra szűkül. Vagyis ugyanott tartunk, ahol eddig…
– Sehol – fejezte be Yuuri a mondatot.
– Várjatok, mi Isával csak gumit használunk – szólt oda JJ halkan, és a lány bólogatott.
– Igen, nekünk sem igen van rá szükségünk.
– Akkor így már csak tizenegy. De ez meg így nem páros… – ráncolta a homlokát Viktor.
– Kik maradtak? – kérdezte Chris.
– Én és Yuuri, de ha leiszom magam, olyankor nem csináljuk. Maradtál te és Ale, nem tudom, ti elővettétek-e, vagy egyáltalán lefeküdtetek-e. Ott van még Phichit és Seunggil, valszeg ők sem emlékeznek. És hopp, Guanghong és Leo is kiesnek, mert utóbbi részegünk fel sem ment a szobájába.
– Ez így csak kilenc ember – sóhajtott Yuuri. – De még mindig páratlan.
– Akkor kezdjük elölről – lépett a többiek közé Yuri. – Először kiesett a két leszbi. Aztán én és Beka, az négy. Aztán az ifjabb Katsudon meg Georgi. Az hat. Isa és JJ kiejtésével már nyolc. Tíz, mert Leo ki van ütve.
– Azt se felejtsétek el, hogy én és Michele még nem csináljuk – intett kicsit távolabbról Emil.
– Akkor az tizenkettő – mondta Yuri. – És így páros, tehát valamit elszámoltál, Viktor. A lényeg, hogy hat emberre szűkül a kör.
– Rám, Yuurira, Alejandróra, Chrisre, Phichitre és Seungre – helyeselt Viktor.
– Yuuri és Viktor nem lehetnek, mert utánam és Ale után jöttek fel Minami elmondása szerint – gondolkodott el Chris, majd Seunggilre nézett. – Ti jöttetek utánunk.
– És Michele meg Emil elvileg nem használták azt a wc-t – bólintott Alejandro.
– Lehetséges, hogy szappan helyett azt öntöttem ki… – morogta a koreai, ahogy próbált visszaemlékezni.
– Oké, de mit keresett ott a síkosító? – tette fel a kézenfekvő kérdést Phichit.
– Mivel járunk ide Yuurival, tartunk itt is – forgatta a szemét Viktor. – Most, hogy a rejtélyt megoldottuk… együnk!

***

Reggeli után nagyjából összeszedték magukat, és most totál másnaposan támolyogtak Moszkva utcáin arra a helyre, ahol a színdarabot adják majd. Chris kétszer állt meg kiengedni a rókát, Leo annál is többször, Guanghong próbálta megállítani a talpán. Délután kettő volt, és a fiú csak nemrég ébredt. Amint meghallotta a kaja szót, azonnal rohant is a mosdóba. A többiek, bár nem voltak jobb állapotban, csúnyán kinevették.
– Amondó vagyok, hogy ezt a piálást megtarthattuk volna ma estére – nyöszörögte JJ, aki napszemüveget tett fel, mert a nap majd’ kisütötte a retináját.
– Ezt már nem csinálhatod vissza – masszírozta a homlokát Mila, aki Sarával egymást átkarolva sétált. Alig bírták egymást megtartani.
– Ti nem is hánytatok, basszátok meg! – káromkodott a háttérben Leo, akinek megint meg kellett állnia, annyira szédült. – Ne panaszkodjatok!
– Én kétszer taccsoltam, pofázhatok? – nézett rá Chris.
– Te igen.
– Van egy rossz hírem – fordult feléjük Yuri, elengedve Otabek kezét. – Buszozni kell.
– NEM! – kiáltott fel mindenki egyszerre.
– Gyalogolunk, leszarom, milyen messze van! – mondta Leo.
– Én is erre voksolok – rázta a fejét JJ.
– Szerintem is jobb lesz, ha sétálunk – nevetett Viktor. – Valaki még lerókázza az utasokat.
Egy órába telt, mire gyalog elérték a helyet. Ott aztán gyorsan helyet foglaltak a többi ember között.
– Úgy üljetek, hogy ha rohanni kell, akkor tudjatok – mondta Chris, ahogy letelepedett.
– Azért ültem szélre – morogta Leo.
– Én jól leszek szerintem – rántotta meg a vállát JJ. – Ha nem, akkor majd átbukok rajtatok, nem nagydolog.
– Neked nem – sóhajtott Guanghong.
A tömeg lassan elcsendesedett, majd elkezdődött a színdarab. Ahogy néhány napja Seunggil mondta, az oroszok angolja pocsék volt. Még Leo és JJ sem értették, pedig nekik az anyanyelvük. A többiek nagyjából értetlen arcot vágtak, vagy csak a szemöldöküket vonták fel.
A színdarab (elméletileg) a Rómeó és Júlia orosz változata volt*, és mivel mind jól ismerték az eredeti történetet, elég sokszor összenéztek, mert nem vágták, mi is történik körülöttük. Egy ízben Júlia kiugrott az erkélyről Rómeó ölébe, ő pedig olyasmit hadart, hogy nincs fehér paripája.
– Most csak én értettem azt, hogy ki kell nyírni a fél családot? – kérdezte Leo egy ponton.
– Nem, én is úgy hallottam – ráncolta a homlokát Minami.
– Én azt értettem, hogy kapálni akarnak… – dőlt egy kicsit jobbra Chris a nyakát nyújtogatva.
Valami zene is felhangzott a darab közben, s a csapat értetlenül nézett össze, JJ-ből még a nevetés is kibukott.
– Ez AC/DC? – kérdezte.
– Az rockot játszik. Ez nekem valami punknak tűnik – rázta a fejét Seunggil.
Ó, drága Júlia! – szólalt meg ekkor a főhős, s a szőke színésznő felnézett rá. Most a színpad padlóján ültek, a Rómeót alakító férfi még így is legalább három fejjel magasabb volt a lánynál.
Igen, ó, Rómeó?
Hozzám jössz-e?
– Nem megy hozzád – morogta Yuri a fejét rázva, de szemét nem vette le a darabról.
– Annyira nem vagy romantikus… – sóhajtott Phichit.
Hát persze, hogy hozzád megyek! – felelte Júlia.
– Ha nem ettől hányok, akkor semmitől – szólalt meg megint Yuri.
– Jó, de még egyszer kimondod ezt a szót, arrébb raklak két sorral – nézett rá gyilkos tekintettel Leo.
A színdarab meglepően rövid volt, alig egy óra, s mikor a csipet-csapat már úton volt hazafele, valamennyien egy kicsit jobban érezték magukat.
– Tegye fel a kezét, aki frászt se értett az egészből! – szólalt meg aztán Phichit, mire mindenki úgy tett, ahogy mondta.
– Akkor tulajdonképp elmentünk megnézni egy orosz Rómeó és Júliát gyakorlatilag feleslegesen, atom másnaposan? – tette fel Alejandro a fogas kérdést.
– Igen – felelte Georgi és Seunggil egyszerre.
Nemsokára visszaértek a nyaralóba, és nagyjából mindenki kidőlt a kanapékra, s sokáig csak csöndben ültek ott.

***

– Nincs valakinek társasjátéka? – kérdezte pár óra múlva Chris.
Leo már egy egész üveg tejet megivott, hogy segítsen másnaposságán, de sajnos visszafordult benne az ital. Viktor egy pirítóst rágcsált, Phichit vizet szürcsölt, JJ pedig Isa vállán bóbiskolt.
– Van Ki Nevet A Végén, ha gondoljátok – felelte Yuuri, majd felment az emeletre, aztán a játékkal tért vissza.
– Imádom! – mondta csillogó szemekkel Minami.
– Játszhatunk, legalább elvonja a figyelmem a rosszullétről – nyögte Leo.
Néhány perc múlva már benne voltak a játékban. Noha mindannyian nem játszhattak, hiszen nem volt elég bábu. A felállás így nézett ki: Chris volt a pirossal, Yuri a sárgával, Viktor a kékkel, és Leo kapta a zöldet. Így indult a játék. Most Chris dobott két hatost, ezt megspékelve egy diadalittas kiáltással, majd lépett. Ezután szegény Leo csak két egyest dobott bárgyún. Aztán Viktor dobott egy hatost és egy kettest, s csak néhány mező választotta el Christől.
– Nem húznál el a seggemből?
– Nem, célba kell érnem.
Yuri dobott most, két hatost, így leütve Viktor egyetlen pályán lévő bábuját. A férfi értetlenül kiáltott fel, a szőke fiú pedig kapott egy pacsit Christől.
Megint a svájci dobott, ezúttal két kettest. Leo most egy ötössel és egy egyessel ment tovább Yuri nyomába, aki azonnal ellépett egy kettessel és egy négyessel. Phichit fényképezett. Eltelt legalább fél óra, mikor Chris végre beért az első bábujával, s őt követte Yuri.
– Ez nem ér, már rég bent lehetnék, ha a fiam nem szed le! – fakadt ki Viktor.
– Nem vagyok a gyereked, és az a dolgom, hogy ne hagyjalak nyerni. Bocsika.
Yuuri felnevetett.
– Nyugi, ha nagyon sietsz, még utolérheted őket.
– Ez bosszú, amiért a jégen nem hagytál minket nyerni – mondta Chris egy gonosz vigyorral. – Itt nem engedem ezt meg!
Viktor összehúzta a szemét, majd dobott. Két egyes.
– Lassan, de biztosan – nevette ki Georgi.
– Látod ezt, édes? Ezzel nem lehet sietni!
Másfél órán keresztül játszottak, mire végre meglett az első nyertes: Leo. Még mindig másnapos állapotában ugrott fel a padlóról, s Guanghong azonnal a nyakába vetette magát. Ezután Yuri nyert, s kapott egy csókot Otabektől, mire mindenki tapsolni kezdett.
– Ügyes voltál, Yura.
– Kösz – mosolygott a szőke fiú.
Viktor és Chris most egymásra néztek, mindketten drámaian feltűrték a pulóverük ujját. Negyed óra sem telt el, mikor a svájci nyert. Legyőzte Viktort. Ahogy Leo, ő is felugrott, csak egy kicsit hangosabban.
– Bakker, vesztettem…
– Nem baj, legközelebb menni fog – mosolygott Yuuri. Viktor homlokon csókolta.
– Ki szavaz arra, hogy menjünk aludni? – kérdezte JJ kómásan. Mindenki feltette a kezét.

***

Két nap múlva mindannyian a korcsolyapályán edzettek, Yakov összefont karral állt, mellette Celestino, és még néhányan a versenyzők edzői közül. Az orosz férfi hatalmasat csapott a homlokára, mikor meglátta, amint Chris felkapta Viktort a vállára, majd úgy, ahogy voltak, elborultak. JJ kontrollálhatatlanul röhögött rajtuk, Alejandro a fejét fogta a pályán kívül.
– A lábam, baszki! – kiáltott Viktor, s Chris végre felállt.
– Bocs, nagyon összetörtelek?
– Á, csak kicsit.
– Most nem tudom, hogy szégyenkezzek-e miattad, Viktor, vagy féltékeny legyek – rázta a fejét Yuuri, ahogy közelebb csúszott.
– Seung, te mikor fogsz engem így felkapni? – kérdezte Phichit a pálya másik felén.
– Sose – jött aztán a tömör választ a koreaitól, mire sértődötten arrébb csúszott. – Akkor majd Yuuri felvesz. YUURI!!!
– Eszemben sincs, Phichit!
– Hallottad?
– Igen, elég hangos voltál.
Miután még sértődöttebben tett egy kört a pályán, Phichit hirtelen megállt, s körbenézett a csapaton.
– Mi lenne, ha közösen koriznánk? Mármint lenne egy közös programunk – vetette fel csillogó szemekkel, várva társai válaszát.
Volt, akiből nevetés tört ki, míg mások a homlokukat ráncolva vizuálták a helyzetet, megint néhányan pedig inkább folytatták az edzést.
– Drága Phichit – sóhajtott fel egy mosollyal Celestino –, ez teljességgel lehetetlen. Már csak azért is, mert megölnétek egymást, mielőtt összeraknátok a programot.
Felnevettek. Volt abban valami, amit az olasz edző mondott. Ha egy ilyet összehoznának, nem sokan maradnának élve. Phichit lebiggyesztett ajkakkal ment vissza Seunggilhez, Viktor és Yuuri épp egy párost gyakoroltak, Chris a négyszeresein csiszolt, Alejandro mosolyogva nézte, mellette Isabela hangosan felnevetett, mikor JJ összeütközött Minamival. Mila és Sara egymásnak mutatták be a programjaikat, Otabek és Yuri pedig kézenfogva csúszkáltak ide-oda a pályán.
Mindannyian elkönyvelték maguknak, hogy szükségük lenne több csapatépítésre.

***


*Az orosz Rómeó és Júlia – avagy nem tudom, hogy létezik-e külön orosz változat, csak kitaláltam valamit. :D 

1 megjegyzés: